Az ország első autópályája a Balatont köti össze a fővárossal. A hazai motorizáció fejlődésével összhangban vált szükségessé a Dunántúl nagy részének forgalmát viselő 7. sz. főút tehermentesítése a hétköznapi nagy ipari (teher) forgalomtól, illetve – főleg a nyári – hétvégi kiránduló forgalomtól. Az útvonal része az Európa úthálózatnak is (E71).

Az autópálya szakaszosan és ezen belül is ütemezetten valósult meg. Először – Budapest irányából kezdve – a balpálya szakaszaira készültek a tervek (a kétsávos félautópálya meg is épült Zamárdiig), majd a jobbpálya szakaszai következtek. A 2x2 sávos autópálya koronaszélessége Szabadbattyánig 35,50 m a távlati 2x3 sávosra bővítés érdekében, ugyanis e térségből indul majd az M8 autópálya nyugati irányba. A további szakasz 28,0 m koronaszélességgel valósult meg. Az autópálya burkolata bazaltbetonból épült. A hidak egyediek, többségük monolit vasbeton szerkezettel készült.

Az üzemebehelyezést követően már több fejlesztési és felújítás munkát kellett megtervezni (pl.: üzemanyagtöltő-állomások, pihenőhelyek csomó-ponttal kombinálva, a betonpálya egyes szakaszainak felújítása aszfaltburkolattal, stb.), amelyek megvalósultak.